Anya- Megszégyenítés 1.rész

Mom-shaming/ Anya megszégyenítés

1.rész: Anya vs. Anya

Sajnos a magyar nyelv nem talált rá még ki megfelelő kifejezést, de ez az angol kifejezés szépen leírja mit is jelent. Több körben fogom körbejárni a Mom-shaming azaz anya- megszégyenítés témakört, első körben az anyák kontra anyák nézőpontból.

Anya megszégyenítés - ebben az esetben azt amikor egy kívülálló, esetünkben anyuka, szépen magyarosan szólva jól beszól egy másik anyának, megszégyenítő céllal.

Akárhol olvasok anya-fórumokat állandóan szembe jön az anyák közötti Mom-shaming jelenség.

Különösen gyakori a ki hogyan szült (természetes vs. császáros szülés), hogyan táplál (anyatejes vagy tápszeres), babakocsizik vagy hurcizik, mit mikor és hogyan táplál hozzá, mivel játszik és mivel nem a gyerek; és különben is ti már csináljátok már ezt meg azt? Ja hogy nem..?!? Sorolhatnám még anyukák mivel tudnak másik anyukának rossz érzést generálni, őt inkompetens szülőnek beállítani.

Anya fórumokon és játszótereken anyukák szinte már fanatikus meggyőződéssel képesek ölre menni ezekben és hasonló témákban, teljes mértékben ignorálva a másik szempontjait, érzéseit és körülményeit és azt a tényt, hogy nem vagyunk ugyanolyanok. Önálló emberek vagyunk saját szempontokkal, nehézségekkel és véleménnyel a fenti témákban és sok esetben nem is mi döntünk, hanem rajtunk kívül álló körülmények (például szülés menete, vagy, hogy mit hajlandó gyermekünk hozzátáplálásnál hosszas könyörgést követően elfogyasztani).

Egy másik anyát megszégyenítő jelleggel megszólítani és a saját véleményünket az általános igazságnak kikiáltani, pedig teljes mértékben felesleges. Nincs nálunk a bölcsek köve és fogadjunk, hogy nem kérdeztük ki alaposan az anyukát, akit épp leszólni készülünk, még annyira sem, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy de objektívek vagyunk a vélemény nyilvánításunkkal.

Először is, mert nincs általános igazság. Minden helyzetnek több oldala és megoldása van. Ami nálunk és Juci barátnőnknél bejött lehet, hogy másnál nem fog. Minden helyzet egyedi nincs két egyforma nő terhesség és gyerek. Ahogy nincs két egyforma család sem.

Másodszor, mert amit mi igaznak hiszünk az a mi saját valóságunk. A mi gondolataink és világlátásunk. Nem eveznék filozófiai síkra a kérdésben, de egy biztos: nem deklarálhatunk általános igazságot a másikat lekicsinyelve, kritizálva és becsmérelve, mert azon túl, hogy van egy jó nagy esély rá, hogy nincs igazunk, a másik fél rosszul érzi magát tőle.

Az anyaság amúgy is egy iszonyúan nehéz és állandóan változó problémákkal teli élethelyzet. Az anyukák tele vannak kétségekkel azzal kapcsolatban, hogy jól csinálják- e a dolgokat, mert folyamatosan hasonlítgatják magukat és a gyereküket a többiekhez. Hála a közösségi média elég gyakori használatának, állandóan úgy érezheti az anyuka, hogy szemben az ő saját életével, a többieknek mennyivel tökéletesebb élete van és mennyivel jobban csinálja a dolgokat. Ezt az amúgy is gyakran önmarcangoló üzemmódot tudja még tovább nehezíteni a Mom-shaming, ami egyre gyakoribb a közösségi médiában.Gyakran a legrosszabb időben is érkeznek a megjegyzések, az amúgy is kialvatlan, fáradt anyukák felé tett indirekt kritikai komments sokszor fájdalmas és feszültséget okoz az anyukában.

A mom-shamernek nem lesz jobb, maximum az életében amúgy is jelenlevő feszültséget tudja máson leverni, attól a problémái nem oldódnak meg. Mielőtt beszólunk egy másik anyukának tegyük fel magunknak a kérdést: Miért érzem úgy, hogy szólnom kell? Mi az, ami zavar? Mit mesél ez rólam?

Ellenvéleményt lehet és szabad is megfogalmazni, de érdemes figyelni arra, hogy hozzátegyük, hogy a mi véleményünk szerint. A vélemény egy szubjektív dolog. Amit tiszteletben lehet és kell tartani. Te így gondolod én máshogy. A kinyilatkoztatás viszont bántó, mert azt sugallja én tudom az igazat te pedig nem, nem vagyunk azonos szinten.

Tiszteljük meg anyaként egymást azzal, hogy nem a sárba húzzuk le, hanem emeljük egymást, mert egy hajóban evezünk.

Lehet mások a problémáink, lehet máshogy látunk dolgokat, de valamennyiünknek vannak, ahogy gyenge pontjaink és bizonytalanságunk is. Nem az a cél, hogy a másikat bántsuk vagy megszégyenítsük. Attól nekünk nem lesz jobb az életünk és az övé sem. Nem kapjuk meg a szuperanya aranykitűzőt senkitől és nem fogja meglapogatni a vállunkat senki, hogy igen bezzeg te jól csinálod.

Forduljunk inkább egymáshoz elfogadással és toleranciával vagy ha nem tudunk legalább rossz érzést ne okozzunk a másikban. Figyeljük meg mi az, ami a másik véleményében zavar, mert egy tükröt tart magunk felé. Lássuk meg benne, mi az, amit ő máshogy csinál az életében és akceptáljuk, azt, hogy nem vagyunk jobb vagy rosszabb anyák csak mások.

A változatosság tesz minket anyákká és a sokszínűség a gyereknevelési döntéseinkben teszi egyedivé azt, milyen gyerekeket nevelünk.