A tolerancia világnapjára 

Ma van a nemzetközi tolerancia vilagnapja, amely egy nagyon fontos érték a modern ember életében.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyire esszencialis, sok helyen vérrel és verejtékkel szerzett a tolerancia, amiért csoportok és egyének harcoltak a múltban és harcolnak a jelenben.

A társadalomban, ahol nincs vagy alacsony szintű a tolerancia virágzik a másság üldözése és bujdokolnia kell a kisebbségben állóknak. Félve nyilvánít véleményt a máshogy gondolkodó, retteg a "más-ként" megbélyegzett, mert hiányzik az elfogadás és gyanakvás kíséri a nem megszokottat vagy nem ismertet. Abban a társadalomban, ahol nincs nyitottság megismerni a másmilyet, zárt kapuk vannak és mögöttük az ismertet bálványként imádják, süketen-vakon az egyéb szempontokra.

Ha ezen a napon feltesszük magunknak a kérdést, toleráns vagyok? Hogy állok én a mássághoz?

Első körben természetesen mindenki rávágja, hogy ő bizony toleráns, de a hétköznapi helyzetek sokszor nagyon más képet mutatnak.

A kérdés valójában az: képes vagyok-e elfogadni, ha a másik másmilyen, mint amit én megszoktam, ha eltér az én elképzeléseimtől a világról?

Képes vagyok-e elfogadni az emberek sokszínűségét, azt ha valaki valamiben más mint én, vagy emiatt bennem rossz érzés lesz vele szemben, netán még lépéseket is teszek-e, hogy meggyőzzem a magam igazáról vagy esetleg egyenesen kiközösítem emiatt.

A tolerancia nem azt jelenti, hogy egyet kell értenem vagy fel kell adnom a saját értékeimet és szempontjaimat, hanem azt, hogy elfogadom a másik embert ahogy van, meg ha én nem is értem vagy nem is értek egyet vele.

Elfogadom, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, de egyenrangúak vagyunk az elképzelésink terén. Ha máshogy is látjuk a dolgokat vagy másban is hiszünk belátom, hogy az ő nézetei ugyanolyan értékesek, mint az enyéim.

A toleranciának sok szintje van. A talán egyik legszélesebb és legmagasabb szinttől a vallási elképzelésektől egészen az egész apró különbségekig, mint például, hogy valaki tejfölösen készíti-e az uborkasalátát vagy nem. Ha toleráns vagyok elfogadom mindkettőt és mindent, ami a két szint között mozog. Az egészen apró dolgokban is elfogadom azt, hogy másik máshogy látja, máshogy éli az életét Nem akarom se megváltoztatni se meggyőzni se kiközösíteni se kitoloncolni se megsemmisíteni emiatt.

A tolerancia nem veleszületett. A tolerancia tanulható. Tanulható a szüleinktől, tanulható a környezetünktől, tanulható az iskolákban és a közösségekben és tanulható saját magunk autodidakta módon is, ha esetleg az előző szinteken hiányzik ez a készség.

A tolerancia a szeretet egyik nyelve, amivel nyitottan és elfogadóan tudok a másik ember felé fordulni és ugyanebben az elfogadásban és támogatásban részesülhetek cserébe tőle is.

Rajtam múlik, hogy hogy viszonyulok a világhoz: hogy folyamatosan ellenségképeket gyártok-e a "más"-okról, hadakozni akarok-e az igazamért rákényszerítve azt a másikra vagy elfogadóan és nyugalommal a lelkemben azt tudom mondani: én ilyen vagyok te pedig olyan vagy és egy így van rendben.